nem adok egy szart

zolv: birtokán vagyok a 348768 szá menetjegynek.

A tegnapi nap egyik gyümölcse mára egész szépre érett:

A másik végülis csendben, de bizalomgerjesztően halad a végkifeljet felé (amiről magam sem tudom, hogy micsoda) 

 

Az a meglátásom, hogy életem során vannak bizonyos nőszemélyek, akik rettentő módon képesek úgymond elbánni velem, mint valami gyenge és nemkívánatos, semmirekellő és alávaló rossz-szellemmel. Mint akinek a puszta létezése is irritálja a nózijukat, nem hogy az a tudat, hogy tudomást szereztem a létezésükről és ezt szóvá tevén még szóba is kívánkozom állni velük.

Megtestesítem a legfőbb rémálmaikat ezáltal és érzem minden apró kis szempilla-rezzenésükön, hogy: UTÁLLAK!!!MÉRNEMDÖGLESSZMÁRMEG??!

 

Persze én elhamarkodottnak érzem mindezt, de legfőképp indokolatlannak.

 

Hogy miért?

 

Azért, mert megtapasztaltam nem is keveset a nők ízéből és mibenlétéből. Azért, mert összelapátoltam az idők során tapasztalatot, majd így a magányomban ülve, összeválogatva és rendszerezve az apró darabkából már réges-rég kisilabizáltam magamban a képet az ilyen bárgyú emberek működéséről és mert azt hiszem tudom, hogy mitől döglik a légy. Tudok adni, elvenni, élvezetet és fájdalmat okozni, de mindig mindennek megkerestem az életemben az okát és ha épp úgy alakult, bizony komolyan elszégyelltem magam.

 

"De ezek? Állatok! Az egész Zrínyi úti elmeosztály nem volna nekik elég." - Idősödő taxis Győr egyik új szórakozóhelyre járó emberekről, 2008. November 16., Győr

 

 

Mégis csak jobb ez így, mint a semmi.

Nem hiszem, hogy nagyon tudnék mit mondani -most legalább is úgy érzem-, max. talán annyiról, hogy tegnap jó összeveszős napom volt. Két csajjal is örökrebefejeztem. Vagy 3-al.. Nem is tudom.. Egy bp-i csajjal 1x, aztán egy másik bp-i csajjal.. így mnsen, semmi komoly. Meg evvel a győrivel sem vagyok túlzottan jó kapcsolatban. Olyan kis gecik.. főleg a bp-i. Legszívesebben megfolytogatnám egyiket másikat néha. Na de mindegy, ennyire nem érdekel tényleg, csak próbálom felbontani az ilyen szarra sem való kapcsolataimat. Bénának érzem magam tőlük. Így msnen sosem leszek képes semmit sem kezdeni velük. Szóval inkább hagyom a fenébe őket és felróttam a szemük elé, hogy milyenek, meg hogy basszák meg Egyikkel sem voltam húdejóban. Az egyik csaj, akivel végülis régen jártam, nekiállt általánosítani, meg meg akarta magyarázni, hogy a zöldszemű csajnál nekem ugyan semmi esélyem, mert MINDEN nő határozott (és makacs), mint egy szikla és ha egyszer nemet mondott.. mindig nemet fog mondani.. Na és ezt meg akarta magyarázni nekem és nagyon mérges lettem rá. Olyanokat írkált, hogy lecsaptam volna legszívesebben, mint egy hülye picsát. A másiktól meg már kb egy fél éve el kellett volna búcsúznom, de gyengécske voltam hozzá, de most elégvót.. A 3. meg a zöldszemű volt, aki meg folyton meg akar győzni, hogy egy hülye fasz vagyok, akinek úgyis tökmindegy, hogy ki a célpontja és hogy nincs benne semmi, amiért őt kéne nyaggassam. Meg nem akarja rám vesztegetni az idejét. Ez így olyan szépen kijött tegnap, hogy leültem a tévé elé balettot nézni mezzo-n inkább..

Tegnap este, miután elvittem édesanyámat a helyi teaházba meginni egy jófajta forró csájt, belém nyilallt az érzés, miszerint nekem semmi kedvem nincs a világon hazamenni és megint ugyanazt a semmit tenni, mint általában. Írtam is Attilának egy 'belváros most?' tartalommal ellátott üzenetet, amire ő úgy reagált, hogy felhívott, és a majdnem nullszos térerő ellenére sikerült annyit megbeszélnünk, hogy majd később felhívom, mivel már szinte elment Andrással tárgyalni a szilveszterről. Aztán később valamiért teljesen ki is ment ez a fejembő, talán a meglepettségem okozhatta, amit az idézett elő, hogy Józsi -aki mostanában mintha kerülne, és aki szintén kapott ez után egy hasonló sms-t-, mondhatni pozitívan reagált, szóval 6kor találkoztam is vele az egyetem előtt, ahol addig volt előadáson. Amint megérkeztem, közölte velem, hogy nem tudunk még menni sehova, mivel be akar nézni egy fakultatív előadásra, amit a valószínűségszámítást tartó tanár tartott a szerencsejátékokról, mint később kiderült a rulettről és az ehez kapcsolódó esélyekről, tudományos szinten. Mióta nem vagyok egyetemista, sokszor megfordult a fejemben, hogy az ilyen nagy-, vagy közepes-létszámos, előadásokra akárki beülhetne igazából, nagyon nem tűnne fel senkinek sem talán, hogy az illető nem hogy nem ismerős nekik, de még csak oda sem jár/járt az egyetemre sosem. Ez történt így most is, egyszerűen besétáltunk Józsival az előadásra, majd kezdetét vette a ceremónia, hosszasan, 2 órán át ültünk ott. Végül is tovább bent maradtunk mint mások, néha el-el szálingóztak páran. A végén pedig a recepciós hölgy küldött ki minket, hogy be kell zárnia az épületet. Ezek után muszájból ugyan, de beültünk egy McDonald's-os vacsira, részemről ez két sajtburgert képezett teával. Ez a két sajtburger dolog nálam amúgy kezd standart mekis táp lenni. Ugyan már itt kezdtünk belevágni a szokásos egymást meggyőzős, fellengős, ámulatba ejtős beszélgetésünkbe kezdeni, ami általában úgy épül fel, hogy Józsi mond valami banális baromságot (mint mondjuk Mulder) én pedig mint a férfi Szkáli meggyőzöm -legalábbis megpróbálom-, az én igazamról, vagyis az univerzális igazságról, próbálom felnyitni a szemét, hogy ne dőljön már be mindennek, de ugyanakkor figyelek rá, hogy sosem tudni mikor mond valami igazat is, amire pont nekem volna szükségem. Ezután átmentünk Rómer házba, amit a hétvégi turbulenciák után a 2. otthonomnak tekintek (most is nagyon honvágyam van). Persze nem volt ott a zöldszemű, de a zene nagyon jó volt és úgy eleve a tea is, meg persze az a hangulat. Így ment hát a beszélgetés köztünk a szokásos módon, ugyanabban a megszokott kerékvágásban. Józsi közben elhatározta, hogy oda megy inkább a barátnőjéhez, úgyhogy egy buszon jöttünk félútig. Itthon befejeztem a zöldszemű lerajzolását, kissé talán nyers az egész, de úgy érzem minden érzésemet jól szemléleti, talán egyszer megmutatom neki is, ha nem lesz ilyen roppant módon elutasító velem kapcsolatban. Íme Ő egy cigarettafilterrel a szájában, amit általában és elég sűrűn tart ott cigicsavaráskor:

  

 

 

 

 

Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény!

...csúful kikosarazataták íme újra...

pici vagyok és gyenge
nincsenek barátaim
és erre így tegnap este jöttem rá
igazából semmi jogosultságom nincs arra, hogy éljek  
gyakorlatilag nem is értem, hogyan jutottam el idáig
talán az alkohol meg a sok kábulat elvette annyira a figyelmemet erről a tényről eddig, hogy képes voltam "normális" emberként élni, meg nőzni, meg mittomén
de mindvégig jelen volt ez a probléma, és végülis ebből fakad talán minden baj, ami később jelenik meg ismeretlen forrásokból a kapcsolataimban

nekem senki sem elég jó barátnak szinte, főleg nem idegen emberek
nem tudok 'lealacsonyodni' hozzájuk, szal kizártam magamat a világból úgymond
csak nagyon egyedi emberekkel vagyok hajlandó ismerkedni
ritka az olyan, akit nem tartok kis hülyének

nem tudok másmilyen lenni, egyszerűen taszítanak a hülye emberek

98%-ban csak ezek vesznek körül szerintem, a fennmaradó 2%-ban tenyésző embertömegnek.. igazából a kedvenc elfoglaltsága az, hogy mellőzzön engem, vagy ha ez nem megy, akkor legalább visszautasítson, vagy elkerüljön, de legfőképp ne kerüljön velem kapcsolatba.. vagy hogy háttérbe helyezzen másokkal szemben.. és ezt tudtomra is adja minden adandó alkalommal  

Ma hosszú perceken át kerestem egy fodrászdát győrben, miután az előzetesen kiszemelt fodrászatnál (bár előzetesen ezt nekik nem jeleztem ugyan..) megaszondták, hogy ott bizony csak előre bejelentkezéssel lehetséges bekerülni, nincs helye semmiféle spontanitásnak, a mai táblázat pedig telis tele volt már :|

Találtam egy kis iciripicirit nem is olyan messze innen, találtam egy csöppnyi fodrászati üzletet, a frontoldalon mindenféle régimódi (értsd: retro) feliratokkal, hírdetvén hogy ott bizony modern frizurákat gyártanak.

Beléptem, majd körülbelül 20 perc múlva ki.

Azon tűnődtem, hogy megérte-e azt a pénzmennyiséget ez az egész felhajtás, hiszen nem is volt még akkora szükség rá ugye. Éppen hogy csak a mondvacsinált igényességet próbáltam valamilyen szinten/módon megidézni azzal, hogy nem 1-2 hónapos nyíratlan állapotában viselem tovább a szőrt a fejem tetején. Persze ez az alapvető igénytelenségemen mit sem változtat, de hát törekedni azért mégis csak kell :]

Szóval ahogy tűnődtem ezen ott a fodrászati székben, ahol az embert nyírják ugye, a fejem lesvén a tükörben, egyszerre ráébredtem, hogy szerintem senki sem elégedett avval, amit lát ott. Senki. Mindenki aggájoskodva tűri, hogy a nagy-nagy igényesség jegyében belenyírjanak a már jól megoszkott formájú és hosszúságú, kényelmes, meleg hajába.

Ugyan kinek jó az, ha rövid, ha kiáll oldalt (mintha ennyire hülye fejformám volna), ha nem melegíti a fület, ha nem kell folyton fanyarul félre hessegetni az embernek a szeme elől, evvel is pótcselekedve és gesztusokat szórva? Ugyan-ugyan.. nem nekem való a rövid haj, megannyiszor rájöttem már erre.. és még fizettem is érte :| Talán tényleg ez volt az utolsó fodrászlátogatásom..