| H | 01 | 08 | 15 | 22 |
| K | 02 | 09 | 16 | 23 |
| Sz | 03 | 10 | 17 | 24 |
| Cs | 04 | 11 | 18 | 25 |
| P | 05 | 12 | 19 | 26 |
| Sz | 06 | 13 | 20 | 27 |
| V | 07 | 14 | 21 | 28 |
azon őrlődöm, hogy nem kívánok a kazualitás rabszolgája lenni.
minden esemény, amely számomra leírható volna pozitívumként, valahogy olyan szájízzel vegyül, mint ha valójában csak egy áldozata/átélője volnák az eseményeknek, nincs személyes sikerérzetem.
biztosan ez is részét képezi ennek a mentális deformálódottságnak, amit megfigyelhetek magamon.. vagy mindez a természet adta változatosságunk része és nem bug, hanem feature?
jó jó
talán elértem valamit most, hogy megvilágosodhattam egy újabb szinten
de nem szabad megállnom. így történt most, megálltam és vártam a sült galambra :O
nem szabad
valahogy a felépítése a világunknak arra sarkall minket, hogy megállni nem szabad, de legalább is nem érdemes :)
így közvetlenül láthatóvá válik, ahogy az okok kialakulnak annak érdekében, hogy a multicégek kiadják a sok sok semmittevő dogozónak azokat a végtelenségig önigazoló, semmire sem való munkákat, amik csak is arra szolgálnak, hogy ne kerüljünk szembe a semmit tevéssel, folyton tegyünk valamit, még ha annak a világon semmi értelme sincs.
mellesleg a mai éjszakámról:
láttam, ahogy adnak egy szegény lánynak egy hátára segítő taslit a helyi szórakozóhely mellékehelyiségében, ittam ma már másodszor eleget hozzá, hogy akárkivel nekiálljak beszélgetni úgy, hogy semmiről sem volt mit mondanom, átmentem egy lassan lezárásra ítélt hídon, amiről néztem a mellette szépen lassan felípítgetett új híd vázát :O elképesztő volt az egész. most zárásnak meghallgattam a muse bliss című számát, mert ide illőnek találtam:
A világ, amit nap mint nap tapasztalok, egyre inkább biztosabbá tesz abban az elgondolásban, hogy a minden ami körülvesz minket és amit sikerül különválasztanunk a zajtól, az képezi a megszokott realitásunkat, ez az amit egy biztos talajnak érzünk. Egyszerre minden molekulánk része egy másik rendszer része is, csak nem a mi felfogásunk alapján kapcsolódik ahoz és talán leginkább nem is egy ilyen idősíkban nyerne értelmet, mint ami számunkra, hétköznapi emberek számára felfogható. Ez a szobor, amit a mindenségből váj ki a tudatunk. Ez alkotja a valóságot, a körülöttünk levő tárgyakat és élőlényeket, anyagot, vagy aminek éppen felfogjuk őket. Így a felfogásunk is talán egy általunk felfoghatatlan rendszer szerinti dinamikának hatására olyan, amilyen. Ez az érzés pedig könnyen visszavezethető minden nihilista filozófia kialakulásának kiindulópontjára.
Valójában nem erről szerettem volna írni, de szeretnék valami féle nyomot hagyni ezen elmélkedéseimről jövőbéli saját magamnak :)
Visszatérve a címhez:
Tudom végre, hogy ki vagyok, fel tudom térképezni a fizikai és társadalmi helyemet a földön, mind regionálisan és globálisan is. Persze itt sokszor vagyok kénytelen statisztikai alapokon gondolkodni: például bizonyos geográfiai, társadalmi pozíciókból szemlélve a túlnyomó behatárolható többségnek milyen megítélése alakulhat ki rólam, milyen lehet a kissebbség megítélése ezen halmazokban, az így kialakult szélsőségek közös nevezői hogyan vélekedetnének, stb stb.
Ezen elmélkedéseim alapján arra is kénytelen voltam ráeszmélni, hogy a többség nem tudja, hogy ki és mit csinál. És leginkább az volt felzaklató mindezen teóriák ízlelgetése közben, hogy a legtöbb ember a bolgyón még csak azt sem tudja, hogy nem tudja senki, hogy mi is ez a tudatosság, miért van élet a földön és mondjuk miért nincs máshol a közelben. Persze fontos megjegyezni, hogy a tudatlanságuk hatalmas áldás. Kicsit kezdem úgy érezni magam, hogy a gondolkodás is csak amolyan gyógyszer, amit kis mértékben szabad szedni, mivel nagy mértékben halálos kimenetelű. Mondhatni amolyan mentális betegség, ami egy drogra hasonlít, amit bár jól eshet használni, megvonja egy csomó jótól az arra rászokó embert. Szóval most, hogy eljutottam az önmagam meghatározásához, nagyjából tudom, hogy ki vagyok, már csak arra kéne választ találnom, hogy mihez kezdjek valójában magammal. Az első logikus válasz, hogy azt kell tennem, ami leginkább az örömömre szolgál. Ezen tevékenység megtalálásán leszek az elkövetkező időkben :)
épp hallgatom az OEM Radio-t eme bejegyzés közben. (mint mindig)
Éppen a Tratosphare nevű előadó Paprika Market című száma megy, amibe a megszokottnál is több magyarság szorult :)
Az elején egy részlet volt a Kis Hercegből magyarul, majd később valami paprika árus néni hangja hallatszott, ahogy vásárlásra buzdít.
Egyébként ha emlékeim nem csalnak a myspace-es változata ennek a számnak nem tartalmazza a kis herceges részt.
akik egyébként svájciak
Halál, halál, halál! Csak ekörül forog az eszünk. Eszünk, hogy ne pusztuljunk el, mi párosodunk, hogy a fajunk ne pusztuljon ki. Művészetet hozunk létre, mi több, felhőkarcolókat, hogy a nevünkre évszázadokon át emlékezzenek. A mi életünk kurta, eszelős és félelemmel teli, nincs benne semmi logika. Zene, és ambíció. Isteneket teremtünk és túlvilágokat, mindez csupán azért, hogy elterelje a figyelmünket a halál áthághatatlan és ledönthetetlen faláról. Amelyen végül aztán szétloccsan az agyvelőnk, akár a tojások.
hejj hejj te orsaa hát nem látod te orsaaa hogy rossz helyen van a pirosítód, orsaa rossz helyen van a pirosítód, orsaa óó-óó óú orsaa rossz helyen van rossz helyen van a pirosítód orsaa nézd meg magad a tükörben ajánlom neked, orsaa mert nem szép az arcod nézd már meg hát orsaa hogy rossz helyen van a pirosítód rossz helyen van a pirosítód te orsaa csúnya a hajad, nézz tükörbe vedd már észre csúnya vagy orsaa picsa vagy én mondom neked orsaa olyan mű leány vagy te orsaa nem baj azért orsaa van ez így néha de én szólok neked h tudd hogy rossz helyen van a pirosítód orsaa óuuóu orsaa rossz helyen van a pirosítód orsaa rossz helyen rossz helyen a pirosítód orsaa kérdezz csak engem orsaaa orsaa orsaa...írta: szofithefairy
Fund my sushi!
